Everest

Sok film közül választhattam volna, hogy mi is legyen az első, amiről mesélni szeretnék.

Lehetne ez a legkedvesebb, a számomra legszebb, az ezerszer látott, a kedvenc színészeim egyik filmje, de nem a legek döntöttek.

Már régóta tudom, hogy miről szeretnék írni, mi lehet az a film, aminek számomra speciális üzenete van. És ha kétségem is lett volna a blog elindításának hetében ( mert ugye az mindig van…), akkor azt eloszlatta, hogy pár nappal ezelőtt, a csatornákat böngészve ez a film futott, már időben a felén túl, de hatásában még pont ott, ahol a legfontosabb.

Azt mondják a nagy filmtudósok, hogy ha ezt a történetet a valós tényekkel szeretnénk megismerni, akkor nem ez a mi filmünk, hogy nem is sikeredett olyan jól, mint amennyire jó lehetett volna.

Nem vagyok filmes szakember, csak egy mániás, akinek az élet dolgaiban útmutatók ezek az alkotások. És nekem egy olyan üzenet, ami sok helyzetben segít irányt, utat mutat.

Még főiskolás koromban találkoztam Valakivel, aki mindig felfele, előre tört. Saját maga is mindig a magasban járt fizikai és lelki értelemben is. És azt üzente, azt próbálta másoknak is átadni, hogy menj, csináld, küzdj a célodért. Ő már nem él, önszántából zuhant a mélybe, nem tudjuk ennek valódi okát, de hitét, küzdelmét a célért, az álmokért nem feledem. Valószínűleg majd újra próbálkozik, hogy ami félresiklott, helyrebillenthető legyen.

Voltaképpen sokáig nem értettem, hogy miért vágynak emberek megmászhatatlan magasságba, mit akarnak elérni, miért jó hónapokon át szenvedni azért a pár percért, ami a több ezer méteres hegy tetején állva érzel, azért a pillanatért, ami csak a Tiéd. Ezt ebben a formában sosem fogom meglátni. Azt a csúcsot nem így fogom elérni, de elérhetem, bármilyen csúcs legyen is az. Többen tudjátok, hogy régóta vonz engem is a magasság, hogy fentről láthassam a világot, mintha szárnyaim lennének vagy valami, ami ezt lehetővé teszi. Ezek csak pillanatokra adatnak meg, pár percre és olyan erőfeszítést nem is kell kifejteni, mint egy-egy hegy megmászásához.

De hát mi mást is csinálunk nap, mint nap. Másszuk a saját hegyünket, küzdve magasabbra és magasabbra. Megbotolva, visszajutva a kiinduló pontra. Feljutunk vagy nem, újra elindulunk, ha elsőre és másodikra, harmadikra vagy tizedikre sem sikerül. De megyünk, felfelé előre, a magunk csúcsához, a magunk céljához. Mert ez nem csak hegymászás, ez egy cél, ami a miénk, egy tett egy vágy, egy alkotás, egy feladat, amit el akarunk érni. És hogy közben belehalunk, hogy közben bár tudjuk, hogy nem szabad, mert mi is ott veszhetünk, de segítő kezet nyújtunk a másiknak, mert emberek vagyunk. Vagy úgy döntünk, hogy fontos a másik ember, de ha visszamegyünk, akkor mi is ott halunk és nem ezt az utat választjuk, hanem a magunkét.

És hogy kinek mi a saját hegye? Felnevelni a gyermekeket, bejárni a világot, megfesteni egy festményt, saját látásmóddal fotózni és megörökíteni a természet csodáit, fákat ültetni, állatokat menteni, gyógyítani, ápolni, alkotni, teremteni bármit. Mindenkinek más és más, de megyünk előre, a hitünkkel magunkban, másokban, a világban. Ki így, ki úgy.

Ezzel a látásmóddal ajánlom Nektek sok szeretettel az Everest filmet. Ha tehetitek nézzétek meg és döntsétek el, hogy Nektek mindez mit is jelent.

A film címe: Everest 2015

Rendező: Baltasar Kormákur

Főbb szereplők: Jason Clark, Josh Brolin, Jake Gyllenhaal, John Hawkes, Emily Watson

A történetet megírták:

Anatolij Nyikolajevics Bukrejev: Hegyi őrület

Jon Krakauer – Ég és jég

Beck Weathers – Túléltem az Everestet

1996. május 10-11. 

Ebben az időpontban 4 különböző hegymászó csoport tervezte meghódítani a csúcsot. A film az Adventure Consultants csapatát helyezi középpontba  Rob Hall vezetésével és a Mountain Madness-t  Scott Fischer túravezetővel. A hegyre lecsapó vihar, a Hillary-lépcsőnél hiányzó kötelek miatt  kialakuló tumultus, a gyakorlatlan hegymászók, a késői visszatérés a hegyről, az oxigénpalackok hiánya, megannyi egyszerre kialakult tényező, ami a helyes vagy helytelen döntések hatására tragédiához vezet. 

Anatolij Nyikolajevics Bukrejev: 

"A hegyek nem stadionok, melyeken teljesítményt mutatok be, a hegyek katedrálisok, melyeken a vallásom gyakorlom... Úgy megyek oda, mint ahogy az emberek imádkozni mennek. Büszke csúcsaikról visszatekintek a múltba, álmodom a jövõrõl és szokatlan intenzitással megélem a jelen pillanatot is... látásom kitisztul, visszanyerem erõmet. A hegyek között a létezést ünneplem. Minden úton újjászületek."